Idén szeptember elején kis nyári pihenés után rászántuk magunkat, hogy kellene egy jót bojlizni egy ismeretlen pályán. De vajon hol?! Ez volt ám a nagy kérdés. Kis tanakodást követően mondom Peti barátomnak, hogy lépjünk „Black Cap” nyomdokaiba és menjünk le Zalacsányba. Eljött hát a nagy nap. Csütörtökön délelőtt el is indultunk a kiszemelt helyre. Első elképzelésünk szerint a Zalacsányi bojlistóra mentünk volna, de sajnos egy kis gubanc miatt Pölöskén kötöttünk ki. Most már nyugodtan kijelenthetem, hogy a legkisebb mértékben sem bántuk, hogy így alakult ez a túra. Pölöskén olyan kedves és barátságos fogadtatásban volt részünk, amivel tényleg csak igen ritkán találkozik az ember. Személyes találkozóra a horgászatunkat megelőzően nem került sor, de ennek ellenére a tó egyik vezetője kedvesen és segítőkészen fogadtatott minket és minden információt megadott a vízről, amit tudni kell a horgászat megkezdése előtt. Kiss Úr Maximális bizalommal igyekezett a legmesszemenőbbekig segíteni a horgászatunkat. Telefonon történt egyeztetést követően megérkeztünk Pölöskére.