Legutóbbi túrámat kedvenc és egyben állandó bojlisvizem (Zalaszentmihály) mellé, Pölöskére terveztem nagyon jó barátommal, Jokerrel. A túra időpontja sokáig függőben volt, de ha már újra meglátogatjuk ezt a gyönyörű vadregényes tőzegbánya-tavat, minél több időt szerettünk volna eltölteni itt, és kergetni a nagypontyokat. Így esett a választásunk a pünkösdi hosszú hétvégére.

Előző héten már lementünk a tóra, hogy jobban szemügyre vehessük a meghorgászandó területet és radarral is meg tudjuk nézni mennyire is lesz akadós, bokros az etetések környéke. Legnagyobb meglepetésünkre a halőr elmondása szerint más senki nem foglalt le egyetlen bérelhető szigetet sem, így szabadon választhattunk a KHT bérelhető 4 szigete közül.

Nagyon felcsigázott bennünket, mikor azt mondta, hogy a múlt heti hidegfront alatt szép pontyokat fogtak onnan vendéghorgászok, köztük egy 20,50 kg-ost. A hazafelé vezető úton már azon járt az agyam milyen bojlikat is készítsünk a horgászatra.

Jokerrel megbeszéltük, hogy hétfő lesz a bojligyártás napja, és onnantól minden nap lejárunk etetni. Mivel nem vagyok nagy híve a gyümölcsös bojliknak, még tavasszal sem, csakis mellék ízeknek használom őket mindig valamilyen büdösebb vagy fűszeres bojlihoz, így a választásom most is egy büdös és egy fűszeres golyóra esett.

Saját mixre kevert aromák aránya, azoknak, akiket érdekel:

Hétfőn este 8 körül el is végeztünk a golyókkal melyeket 2 méretben 20 és 16mm gyártottunk. Egész további hetem minden délutánjának nagy részét, e túra előkészítésének szenteltem. De ahogy teltek a napok, egyre biztosabb voltam abban, hogy szakadó esőben és nagy szélben kell nekilátnunk a pecának.

Június 2-án délután 15:30-kor elindultunk a hőn áhított kaland felé. Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk. Szakadó eső erős északi szél: Hidegfront. Még a horgászboltba beugrottunk, a barátomnak egy-két apróságot be kellett szereznie. Már András barátom (horgászboltos) is megjegyezte: Ti nem vagytok normálisak! Mi azonban hajthatatlanok voltunk és már indultunk is. A tó felé vezető úton, magam és barátom megnyugtatására végig azt hajtogattam hidegfront= sok hal.

A tóhoz érve napijegyek és szigetbérlet megváltása után, körvonalazódott csak igazán előttünk, hogy ez nem kis megpróbáltatás lesz főleg sátorból, mert abban terveztük a pihenést és az esősebb időszakok átvészelését. Szerencsére az egész hetes szervezőmunka eredményeképp kölcsön tudtam kérni egy Yula típusú balatoni csónakot, így a nem kevés cuccunkat egyszerre be tudtuk pakolni a csónakba, majd egy nagy ponyvával letakarva sikerült valamennyire szárazon is tartani.

Befelé csónakázva láttuk, hogy nem sok horgász van vízen, csak a parti KHT fakunyhóban láttunk valami mozgást. A szigethez érve gyorsan felállítottuk a 2 személyes sátrat, ami hál istennek gyorsan ment, mert ezek az új sátrak már úgy vannak kitalálva, hogy felállításuk nem vesz sok időt igénybe. Állt a sátor bent voltak az ágyak és az összes olyan cucc, aminek árthat az eső.

Amint ezzel kész voltunk azonnal egy kis megfázás elleni védőanyagot vettünk magunkhoz, ami ebben az esetben egy kis Whisky volt, majd nekiláttunk a botállványok és a botok összeállításának.

Ebben a nekem nagyon nagy segítségemre volt, hogy egyesével külön botzsákokban szállítom a botokat és így felszerelve is sérülések nélkül tudom őket vinni, a horgászatokra. Ez most esőben meghálálta magát. Mondtam is barátomnak, ne bajlódjon a botállványával, az enyémen elfér mind a 4 bot, csak a botok szerelésével foglalatoskodjon.

Amint végzett vele bementünk etetni, ami a következőkből állt:

• 2 féle bojli (20 szem botonként)
• tigrismogyoró és kukorica (1 kiló botonként)
• 13 mm-es chunks és 9 mm-es halas pellet (1 kg botonként)

Ugyanezen etetőanyagokkal etettük végig a hetet is! Amint ezzel is megvoltunk nekiláttunk csalizni és behordani, mivel ez a fajta horgászmódszer engedélyezett Pölöskén. Egyik botomra Squid & Octopus hóembert, még a másikra 1 db Source bojlit tettem, társam egyik botjára 3 szem tigrismogyorót, míg a másikra 1 szem S&O bojlit csalizott fel. Mire mindennel végeztünk és már csak a botok figyelésével kellett foglalkoznunk már majdnem ránk is sötétedett.

Elég erősen szürkült már, mikor Joker jobb oldali botján gyenge húzással jelentkezett az első bajszos, de ahogy meghúzta a csalit, úgy ott is hagyta azt. Közben én arra jutottam, hogy elmegyek a sátorba a fejlámpámért, nehogy sötétben kelljen keresgetnem. Ahogy félúthoz értem, valami elemi erővel kezdte el húzni az 1 bojlis botomat.

A hatalmas sárban valahogyan odacsúszkáltam a bothoz és bevágtam. Elég jó ellenállást éreztem, ezért szóltam barátomnak ugorjunk be a csónakba, és onnan folytassuk a fárasztást. A hal fölé érve éreztem, hogy hiába a több napi radarozás és helyvizsgálás egy ilyen vízen az összes bokrot megtalálni képtelenség, és az én ellenfelem is valami bokorra tekerte fel magát. Hosszas ráncigálás után azért sikerült kivezetni a bokorból egy nem túl nagy mindösszesen 3 kg-os tőpontyot.

Fertőtlenítés, visszaengedés szerelés újra bevitele és még mindig szakadt, reménykedve tekingettem az ég felé, hogy látni fogok egy csillagot, de még csak a hold fényét sem láttam a felhők mögött, nem hogy egy csillagot a tiszta égen. A szél közben valamit csitult így legalább a napernyőink alatt tudtuk meghúzni magunkat.

Közben azért a kedvünk nem hagyott el bennünket, sőt az elfogyasztott sör és Whisky hatására egyre jobb hangulat kerekedett a kis szigeten. Épp a bottartó állvány mögött sétálgattam, amikor a hóemberrel csalizott botomon szép folyamatos húzás jelentkezett. Gyorsan bekapcsoltam a lámpám és már válaszoltam is, az akkor még titokzatos ellenfélnek.

A bevágás után éreztem, hogy szép súlya van a halnak, de annyira szakadt az eső és akkora volt közöttünk a távolság, hogy nem szálltam csónakba, hanem megpróbáltam kihúzni a partra. Szép lassan közelített a hal, biztos voltam bent, hogy jó hal lesz, ezért mondtam Jokernek, hogy világítsa meg reflektorral a zsinórt nem úszik a bal oldalamon található bedőlt fa felé. A reflektor fényénél láttuk, hogy de igen, nagyon arra tart, úgyhogy, lesz ami lesz ráerőltetek gondoltam. A legnagyobb meglepetésemre, kezes bárányként indult meg a hal felém.

Joker meg is jegyezte nem lesz ez olyan nagy, mint az elején én azt gondoltam, de én azért csak kitartottam a véleményem mellett, mert a hal igaz jött felém de lassan és a víz alsó rétegében tette azt. Véleményem beigazolódni látszott, amikor a parthoz ért és egy fordulással meg is indult vissza. A visszaúszás lassú, de folyamatos, és hosszú volt. Legalább 20-30 m-t lehúzott az orsóm dobjáról, majd megállt és szépen hagyta magát vontatni megint a part felé.

Már Joker is tudta, hogy 10 kg fölötti hallal akadtam össze, ami a szákolást követően be is igazolódott. Először mikor a szákban megláttam, akkor tudtam, hogy jóval 10 kg felett van. Előtte pár héttel sikerült fognom Zalaszentmihályon egy 16,20 kg-os tükörpontyot, úgyhogy volt viszonyítási alap, és én közel akkorának saccoltam. Végül is a tippem jónak bizonyult, mert a digit mérleg nettó súlyra 16,80 kg-ot mutatott.

Nagyon örültem a fogásnak, és már ekkor mondtuk Jokerral közösen MEGÉRTE!!! Gyorsan lefertőtlenítettem és pontyzsákba tettem, tettem ezt azért, mert a szakadó eső miatt képtelenség volt az éjszakai fényképezés. A nagyhalra természetesen egy–egy rövidital elfogyasztása kötelező, így is tettünk mi is.

Felcsaliztam a már bevált csalival a botot és visszavittem az etetésre. Még én ezzel foglalatoskodtam kint a vízen, barátom merítőbe terelt egy 4 kg-os tükörpontyot. Mentem ki és csak azt láttam, fertőtlenít és engedi vissza. Gratulálok, mondtam neki és épp, hogy kiléptem a partra már váltott is, és vitte be a tigrismogyoróval csalizott botját.

Ez után nagy csend következett a halak részéről, amit mi a nagy hal okozta adrenalin miatt hajnali 4 óráig el is viseltünk, de utána úgy döntöttünk itt az ideje a pihenőnek. Befeküdtünk a sátorba csizmákat irányba állítottuk és megpróbáltunk aludni, mondom ezt azért, mert ahogy becsuktam a szemem abban a pillanatban az egy bojlival csalizott botom alatt visítani kezdett a kapásjelző.

Csizmát, fejlámpát fel futás bevágás, jó hal kiáltottam, jött is segítőm csónakba pattantunk és már mentünk is felé. Gyorsan odaértünk, éreztem, nem lesz akkora, mint az előző, de jó halnak gondoltam. Egy-két fordulás még a csónak mellett, és már bent is volt a merítőben. Első ránézésre 8-10 kg-nak saccoltam, amit a reggeli mérlegelés be is igazolt, súlya 8 kg volt kereken. Megköszöntem a segítséget és mondtam Jokernek menjen vissza aludni a sátorba, innen majd én, megoldom. Így is lett, ponty a pontyzsákba végszerelék az etetésre gyerünk aludni.

Ezután ami következett azt magam sem gondoltam volna. Fél óra múlva, ahogy elaludtam, ugyanaz a botom sült el amit az előbb visszavittem. Ezt a halat partról ki is tudtam fárasztani, mert egy gyönyörű 5,5 kg-os tőponty volt a tettes. Ezt a botot már nem vittem vissza, bízva egy kis alvásban. De fél óra múlva a másik botom végszerelékével futott valami iszonyú sebességgel a bokorsor irányába, csizma, fejlámpa fel bevágás és csak húzza valami elemi erővel a féket, NEM ÁLL MEG, NEM ÁLL MEG, kiáltottam Jokernek, aki csak mosolygott, és a következő pillanatban meg is könnyebbült a bot.

A zsinór elszakadt, biztos valami ágnak húzta neki a hal. Közben kiderült barátom azért derült ilyen jót az eseményeken, mert Ő már többször járt így Pölöskén. Sebaj gondoltam letettem ezt a botot a másik mellé és bementem a sátorba, legalább 2 órát szerettem volna aludni.

Nem sokat kellett, mert most Joker botjai következtek, háromnegyed óra múlva az első, ami egy ugyanolyan tengeralattjáró volt, mint az enyém, ami az előbb elment, a következő 2 óra múlva jött, amit egyedül ki is fárasztott, egy 4 kg-os tükörponty személyében. Ezután, a kapás után még picit pihengettünk, és előmásztunk a sátorból. A sátorban hallottam, hogy az eső elállt talán az első pár órát megússzuk eső nélkül, reméltem.

Kicsit összeszedtem magam, aztán nekiláttam a szerelésnek és csalizásnak majd újra bevittük a végszerelékeket. Még a reggeli előtt visszaengedtem az éjszakai vendégeket, persze csak egy fotósorozat és egy újabb fertőtlenítés után.

Aznap ahhoz képest, hogy korán milyen szépen ettek a halak, az egész napot egy kapással sikerült megúsznunk, amit egy 3 kg-os tükörponty okozott tigrismogyoró csalira. Délután szépen elállt az eső. Ennek hatására a kis szigetünk is szépen benépesedett. Jöttek jobb oldalunkra osztrákok süllőzni, mellém balra pedig magyar pontyhorgászok érkeztek. Nem csüggedtünk a kapástalanságon, gondoltuk majd éjszaka megjönnek a nagy halak.

Este újra bevittük a végszerelékeket és megetettünk rendesen. De az éjszakába vetett reményeink megint szertefoszlottak, mert egész éjszaka 2 db halat sikerült csak fognunk, 2 és 3 kg volt a súlyuk, mindkettő tükörponty. Még az éjszakához hozzátartozik, hogy este megérkezett állandó horgásztársam Kami is, aki most nem a pontyokat, hanem a süllőket és a harcsákat vette célba. Neki sem sikerült az éjszakája túl fényesen, összesen egy 20 cm-es süllőt és egy kisharcsát sikerült zsákmányolnia.

Az előtte lévő éjszakához képest nem értettem a mostani kapástalanságot, de reggel 7 óra körül kezdett körvonalazódni a dolog. Kiléptem a sátorból szélcsend, nem esik az eső, süt a nap!!! Bekapcsoltam a rádiót pont a híreket mondták, szikrázó napsütés vasárnap és hétfőn is. Na gondoltam ez volt a gond, az egész heti hidegfront után, megjött a MELEGFRONT, ami az én személyes megfigyelésem és szakirodalom alapján nagyon nem jó a pontyhorgászathoz, az addigi sokkal intenzívebben táplálkozó pontyok pihennek, napoznak a víz felsőbb rétegeiben így borzolva a pontyhorgászok idegeit.

Közben Joker és Kami is előmásztak sátraikból és a botok újra behordása után, nekiláttunk a reggeli elkészítésének. Reggeli közben megbeszélgettük, hogy miért volt ilyen gyenge ez az este a másik után és barátaim is hasonlóan vélekedtek, mint én.

Joker mondta, hogy nagyon ne pakoljunk be a reggeliből, mert a barátnője jön ki délután és hoz egy kis meleg ebédet nekünk. Mivel már második éjszakánkat is eltöltöttük a szabadban, ezért kitörő örömmel fogadtuk a hírt.

Visszatérve a horgászathoz, a várakozásainknak megfelelően sajnos ez a nap is ugyanúgy telt, mint az előtte lévő, és ismét 2 tescos pontyon kívül most sem sikerült mást fognunk. Viszont a délutáni ebéd nagyon finom volt jólesett mindannyiunknak.

Este etetést követően Jokernek sikerült Source hóemberrel még horogra csalnia egy 5 kg-os tőpontyot, majd rá fél órára egy 3 kg-os tükörpontyot. Nekem és Kaminak sajnos nem sikerült halat fognunk, ezen az éjszakán még kapásig sem jutottunk el.

Reggel viszont mikor a legszebb álmomban, életem legszebb halát fárasztottam megszólalt a távjelző a sátorban, sípolt csak sípolt, megriadva hirtelen azt sem tudtam mihez nyúljak, de aztán pár másodperc múlva már kapaszkodtam a botba és kiabáltam Jokernek jöjjön mert akadóban van a hal és be kellene mennünk. Jött is gyorsan, és már mentünk is a hal felé, nem volt nagyon leakadva, mert ahogy a közelébe értünk már ficánkolt is a zsinór végén, írom, hogy ficánkolt, mert a várakozásaimmal ellentétben nem egy hatalmas pontyfej, hanem egy pici aranysárga fejecske törte meg az addig tükör vízfelszínt.

„Koi!” - kiáltottam, tettem ezt azért, mert a hal abszolút nem volt nagy, de életem első koipontyával hozott össze a sors és nagyon örültem neki. Ráemeltük a matracra kapott egy kis fertőtlenítést, az igazán nagyokkal sem bánik olyan óvatosan az ember, mint ahogy azt a kis aranyhalat óvtam bármilyen sérüléstől.

Készítettünk róla egy fényképsorozatot és már engedtem is volna vissza, de még kívántam előtte nem, nem hármat, csak egyet és nem is kell, hogy azonnal teljesüljön csak egyszer, valamelyik vízparton.

Ezzel a számomra nagyon kedves fogással ért véget a Pünkösdi Pontyozás, Pölöskén!!!

C &R! Cilki