Akadókon át a bajszosok nyomában

Akadókon át a bajszosok nyomábanIdén szeptember elején kis nyári pihenés után rászántuk magunkat, hogy kellene egy jót bojlizni egy ismeretlen pályán. De vajon hol?! Ez volt ám a nagy kérdés. Kis tanakodást követően mondom Peti barátomnak, hogy lépjünk „Black Cap” nyomdokaiba és menjünk le Zalacsányba. Eljött hát a nagy nap. Csütörtökön délelőtt el is indultunk a kiszemelt helyre. Első elképzelésünk szerint a Zalacsányi bojlistóra mentünk volna, de sajnos egy kis gubanc miatt Pölöskén kötöttünk ki. Most már nyugodtan kijelenthetem, hogy a legkisebb mértékben sem bántuk, hogy így alakult ez a túra. Pölöskén olyan kedves és barátságos fogadtatásban volt részünk, amivel tényleg csak igen ritkán találkozik az ember. Személyes találkozóra a horgászatunkat megelőzően nem került sor, de ennek ellenére a tó egyik vezetője kedvesen és segítőkészen fogadtatott minket és minden információt megadott a vízről, amit tudni kell a horgászat megkezdése előtt. Kiss Úr Maximális bizalommal igyekezett a legmesszemenőbbekig segíteni a horgászatunkat. Telefonon történt egyeztetést követően megérkeztünk Pölöskére.

A tó Zala megyében, Pölöske határában eredeti, természetes környezetben fekvő, 146 hektáros intenzíven telepített horgászvíz, amely a Pölöskei Öregtó Nonprofit Kft. kezelése alatt áll. A tó halállományát a békés és ragadozó halak is egyaránt képezik. A tó típusa tőzeges bányató, felszíni és víz alatti bőséges akadókkal. A tó környéke nagyon rendezett, a faházak és a stégek maximálisan kielégítve a rövid és hosszútávú horgászatokat. A higiénia is megfelel az elvártaknak, sőt a tónál található apartman tisztálkodási lehetőséget is biztosít a vendégek számára.

Megérkezésünket követően elfoglaltuk horgászhelyünket. Sokat hallottam a Pölöskei akadókról, személyesen soha nem jártam még a tónál. Eddig is nehéz volt elképzelni, illetve nem is nehéz, hanem furcsa volt elképzelni azt, hogy ebben az akadó rengetegben hogyan is lehet horgászni. Nem ilyen pályára készültünk, de hála a jó égnek hoztunk magunkkal radart és etetőhajót. Ezeken kívül semmilyen olyan eszköz nem volt a birtokunkban, amely megkönnyíthette volna a horgászatunkat ezen a speciális horgásztudást igénylő helyen. Mi tényleg szeretjük a kihívásokat, de először az előttünk található területet kezdtem feltérképezni, egy csónakkal és egy leszúró segítségével.

Gondolataim beigazolódtak. Most itt lesz végünk, mondta Peti barátom. Én erre azt válaszoltam, hogy semmi Gond! Van 100 darab ólmunk, kb. 50 méter leadcore, egy marék horog és főzsinór bőven, mert most cseréltünk újabbra. Próbáltam poénosan felfogni a dolgot, de a szívem mélyén a sírógörcs kerülgetett a pálya láttán. Gyönyörű vadregényes vízterület, de feltettem magamnak azt a kérdést, hogy kell ez a peca itt nekünk? Puding próbája az evés mondom Petinek, majd elkezdtünk radarozni és bebójázni. Négy bóját helyeztünk el az akadók előtt és mellett, segítve a nappali és éjszakai behúzásokat.

A stégnél a víz kb. 1,2 m volt, ami kb. 40-50 m-en keresztül nem nagyon változott az első bokorsorig. A bokorsor után található mélyebb víz 2-2,5 méter volt. Ezeket a mélység adatokat radar segítségével állapítottuk meg, amelyet az etetőhajónk radarkészüléke is ugyanúgy alátámasztott. Néhány Pölöskén horgászó barátomtól telefonon informálódtam, akik elmondták, hogy a mélyebb víz nappal, míg a sekélyebb víz jellemzően éjszaka szokott jobban működni. Miután elhelyeztük a bójákat az etetésen kezdtünk gondolkozni. Magokat természetesen hoztunk magunkkal, igaz nem olyan sokat, valamint volt nálunk pellet is és természetesen bojli is. Erre a túrára több féle bojlit hoztunk magunkkal. Arra gondoltam, hogy a még meleg vízben a fűszeres és a büdösebb illatok megfelelően dolgoznak majd. A bójákat a mély vízben eltolva, más-más távolságokban helyeztem el. Etetésre a bója közvetlen közelébe magokat, pelletet és kevés bojlit szórtam. A horogra a bal oldali botokon büdös bojlit tettem, a jobb oldali botomon fűszeres ízvilág várta az érdeklődő pontyok jelentkezését.

Sajnálatos módon a szívélyes fogadtatás ellenére az időjárás nem volt velünk ennyire kedélyes. Nem volt olyan időszak a négy nap alatt, hogy eső, záporeső ne lett volna. Sőt úgy fogalmazok inkább, hogy bőséges csapadékkal ajándékozott meg minket a jó Isten. Akkor valahogy nem így fogalmaztam meg…. Kis idő elteltével megérkezett az első kapásunk. A tanácsokat megfogadva nem vágtunk be egyből, hanem csónakkal rámentünk a halra, majd felette kezdtünk el fárasztani. De hiába. Esélyünk nem volt, mivel őkelme ez idő alatt kiválasztotta magának az úszó nádszigetet és aláúszott. Onnan esélyünk se volt, hogy a szákba tereljük. Megérkezésünket követően úgy ültem le horgászni, hogy a becsület halat remélem meg fogom fogni. Az első éjszakánk ezt követően csendesen viszonylag telt el a szakadó eső és a hidegfront ellenére. Peti barátomnak hajnali kettő órakor elfüstölt az egyik botja. Ő a rossz időjárás ellenére nem fogadta meg a fárasztásra vonatkozó tanácsokat, hanem esélyt nem adott a halnak arra, hogy az akadóig elérjen. A féket keményre állította, és kő kemény fárasztásba kezdett, amely kb bruttó 5 percig tartott. Íme a végeredmény egy gyönyörű töves.

Nagyon érdekes volt, hogy a pontyok mennyire pontosan és időintervallumhoz köthetően jelentkeztek. Jellemzően az éjszakai és délelőtti órák viszonylagos csendben teltek, míg szinte a déli harangszó elhangzása után, megváltozott minden. Gyors egymásutánban jöttek a kapások a mély vízből, igaz a halak súlya sokszor az 5 kg-ot sem érte el. Kivétel nélkül erős és egészséges példányok voltak. Ami még érdekes volt, hogy a víz alatti dzsungel ellenére sem voltak a halak összeverve, vagy megsérülve, öröm volt rájuk nézni.

De következő nap délutánjára beérett az etetés mindegyik bójánál. Peti barátom botjára kora délután beköszöntött egy igazi harcos-bajszos. Erre viszont csónakkal rá kellett menni, mindazok ellenére, hogy engedni nem nagyon engedett neki Peti. A jelző megcsippanását követően kb. 30 méter zsinórt húzott el magával kezdésnek. De hiába. A kemény fárasztás meghozta eredményét, egy gyönyörű nyurga került a horgunkra.

Pénteken a késő délutáni szakaszban egyszer csak az igen keményre állított fék szépen elkezdett szólni a jobb botomon, amit a zsinór igen gyors fogyása követett. Fék elzár, majd gyorsan a csónakba pattantunk, és rámentünk a halra. Miután gyorsan a hal közelébe értünk és a mélyebb kotrásban nem volt annyi akadó, kicsit erőteljesebben bánhattam a hallal, amire szükség is volt, mert pikkelyes barátom igen gyorsan igyekezett a szabadságot jelentő akadók felé.

A fárasztás így is eltartott kb. 10 percig, de végül is a szákba tereltük a gyönyörű tőpontyot, amely később a mérlegelés során 14,10 kg-nak bizonyult.

A csodálatos naplementét követően a csodálatos zalai dombság erdeiből az erdő királyának a hangjára lettünk figyelmesek. Itt a szeptember és elkezdődött a szarvasbőgés. Csodálatos volt hallgatni. Besötétedett és csend vala. A csendet a jobb oldali jelzőm hangja törte meg ejtős kapással. A felállás ugyan az volt a korábbiaknál. Fék elzár, bevágás majd csónak. Kb fél órás fárasztás után sikerült a megmeríteni egy gyönyörű tükröst, ami mérlegelést követően 11,40 kg volt.

Majd reggelig néma csend. A fronthatások meghozták negatív hatásukat. Délután 4 óráig kapás nélkül megúsztuk a szombati napot. De ennek ellenére csodálatos napsütéses időben volt részünk. Kipihentük magunkat az éjszakára. De hiába. Estére megjött az eső a várva várt széllel. Egy pár darab kisebb halat sikerült fognunk. Az eső éjszaka elállt, majd hajnalra meghozta a várva várt halat. Kora reggel sorban füstöltek el a jelzők. Több szebb 10+-os sikerült kifárasztanunk.

Összességében egy nagyon jó túrát zártunk, gyönyörű halakat fogtunk, valamint nagyon kedves és segítőkész tógazdákkal találkozhattunk. Horgászatunk során első alkalommal az „ismeretlenben” nyolc darab 10+-os bajszost sikerült megszákolnunk. Összesen hát fárasztás nem vezetett eredményre, emellett 12 halat sikerült fognunk összefogásban barátommal. Mindkettőnket lenyűgözött ez a környezet, a 146 ha-os vízterület, érintetlen fatörzsek, bokrok a vízben és a szarvasok nászától hangos kora őszi éjszakák. Azt gondolom, hogy aki kicsit is bojlizás hívének tartja magát, nem hagyhatja ki ezt a felejthetetlen élményt és ellátogat ide Pölöske szívébe! Köszönjük a tó vezetősége által biztosított lehetőséget. Találkozunk októberben.

Mindenkinek üdvözlettel:

Kajuha Tamás

Horgász-Zóna Team